Amikor visszatekintek az eddigi szakmai pályafutásomra, számos olyan tapasztalat jut eszembe, amelyek sokat formáltak a szemléletemen és a gondolkodásmódomon.
Több mint 15 éve dolgozom – egy hosszabb megszakítással – a pedagógusképzésben, ahol pszichológiát tanítok leendő, illetve már a pályán dolgozó pedagógusoknak.
Három évig dolgoztam iskolapszichológusként egy gimnáziumban, így nemcsak a pedagógusok, de a diákok szemszögéből is képes vagyok látni az iskolai élet, a tanulás-tanítás szépségeit és árnyoldalait.
Több mint egy évtizedet töltöttem a gyermekvédelem területén is, különböző pszichológusi feladatkörökben.
A lakásotthonokban élő gyerekekkel és fiatalokkal végzett munka megerősített abban, hogy a fejlődés lehetőségét a legnehezebb helyzetekben is érdemes keresni.
Évekig dolgoztam nevelőszülői hálózatnál is. A nevelőszülőkkel és a pedagógusokkal végzett munkám során azokra a nehézségekre nyílott közvetlen rálátásom, amelyekkel a mások gyermekeiért felelősséget vállaló emberek találkozhatnak.
Az örökbefogadási szolgálatnál töltött másfél év során arról szereztem tapasztalatot, hogy milyen nehézségeken megy keresztül valaki az örökbefogadás fontolgatásának első pillanataitól kezdve a jelentkezés, a várakozás és a tényleges örökbefogadás, családdá válás időszakaiban.
A számtalan, különböző életkorú, iskolai végzettségű résztvevőnek és különböző fókusszal megtartott tréning alkalmával gyakorlottá váltam a csoportfolyamatok facilitálásában.
Előfordul, hogy a tréneri tapasztalataim és módszereim egy részét az egyéni kliensekkel végzett munkába is beemelem, amikor egyéni készségfejlesztés a cél.