Kérdések és válaszok

Ad tanácsot egy tanácsadó szakpszichológus?

A barátaimmal is meg tudom beszélni a problémáimat. Miért mennék pszichológushoz?

Anélkül, hogy kisebbíteni próbálnánk a barátok, vagy akár a közeli családtagok nagyon fontos támogató szerepét az életünkben, kijelenthető, hogy ugyanarról a problémáról nagyon másféle beszélgetéseket lehet folytatni egy baráttal vagy családtaggal, mint egy felkészült szakemberrel. Vegyünk sorra néhány szempontot, hogy miért.

A barátok, családtagok hosszú távon vannak jelen az életünkben, míg egy pszichológus az életünknek csak egy rövidebb szakaszában kap szerepet, és ezzel a kliens is, és a pszichológus is tisztában van. Amikor a tanácsadási folyamat lezárul, akkor a pszichológus és a kliens kapcsolata is lezárul.

Egy pszichológusnál nem kell aggódni amiatt, hogy esetleg meg fog sértődni, amiért nem kérdezzük meg tőle mi is, hogy ő hogy van… míg egy barát joggal várhatja el, hogy az érdeklődés egymás viselt dolgai iránt kölcsönös legyen. Ugyanígy, egy barát vagy családtag megbántódhat, ha nem követjük a tanácsát, míg a pszichológus számára éppen a kliens döntési autonómiájának a tiszteletben tartása az egyik legfontosabb alapvetés.

Egy pszichológussal bármilyen problémáról lehet beszélni – olyanról is, amely egy barát vagy családtag számára esetleg furcsa vagy döbbenetet keltő lenne (vagy legalábbis ezt feltételezzük), és ezért nem szívesen osztanánk meg velük. 

A pszichológus számára szakmai előírás a titoktartás. Egy barát vagy családtag felé ilyen előírások nincsenek. Bár a legtöbb esetben a hozzánk közelállók is tiszteletben tartják a titkainkat, de a pszichológusokra vonatkozó szakmai etikai szabályok a személyes bizalmon túl egy plusz biztosítékot jelentenek erre nézve. 

Egy pszichológussal való beszélgetés előre meghatározott célok mentén zajlik, amelyben a pszichológus részvétele szakmai irányelvek alapján formálódik. A válaszai, a kérdései, a szóbeli visszajelzései mind annak a célnak rendelődnek alá, hogy a klienst a lehető legteljesebb mértékben támogatni tudja abban, amiért a hozzá fordult.

A pszichológus annyit oszt meg a gondolataiból és érzéseiből, amennyiről a tanácsadási folyamat adott szakaszában úgy gondolja, hogy a kliens által befogadható és annak érdekeit szolgálja. Bár a pszichológussal folytatott beszélgetés a felszínen tűnhet „csak beszélgetésnek”, valójában arra teremt lehetőséget, hogy a szakember a kliens közléseihez igazodva a megfelelő pillanatokban egy-egy új szempont beemelésével, vagy mondjuk egy gondolatébresztő kérdéssel segítsen a kliensnek más megvilágításba helyezni a problémáit vagy az élete eseményeit.

A pszichológus, bár elfogadó módon viszonyul a klienséhez, de nem elfogult vele úgy, ahogy a barátok vagy családtagok. Épp ezért a visszajelzései sokszor tisztább tükröt tartanak és egyértelműbb szembesítést jelentenek – máskor épp ellenkezőleg, kevésbé kemények vagy elváráscentrikusak. A pszichológus empátiával fordul a klienséhez, de mindvégig megtart egy bizonyos érzelmi távolságot – ez jelenti a biztosítékot a kliens számára például arra, hogy az ő esetlegesen feltörő erős érzelmei sem sodorják el a pszichológust, hanem biztos pontként fogja tudni támogatni őt az érzelmei megélésében és feldolgozásában. 

Sorolhatnánk még a különbségeket a baráti és a szakemberrel folytatott beszélgetések között, de valószínűleg a fentiekből is látszik: a pszichológussal folytatott beszélgetések más forgatókönyv szerint zajlanak, valamint más céllal, mint a baráti beszélgetések. Meghatározott idői és viszonyulásbeli keretek között zajlik a tanácsadás, és másféle bizalom, más jellegű biztonságérzet megteremtésére nyújt lehetőséget. 

Mi történik az üléseken?

Az első ülésen elsősorban arra van lehetőség, hogy megismerjük egymást, és közösen áttekintsük, milyen kérdéssel, nehézséggel vagy élethelyzettel érkezett. Beszélünk arról is, mit szeretne elérni a tanácsadási folyamat során.

A következő néhány alkalom a bizalom kialakításáról, a kliens élethelyzetének, problémáinak alaposabb átgondolásáról szól. Ezalatt, vagy ezt követően együttesen határozzuk meg azt a fókuszt, amelyen érdemes dolgozni.

Amikor valaki felkeres egy pszichológust, nem szükséges az első alkalommal mindent elmondania magáról, sőt később is, a tanácsadási folyamat során módja van eldönteni, hogy egy adott témáról mikor és mennyit szeretne megosztani. A közös munka során úgyis fokozatosan egyre jobban kirajzolódik majd az összkép. 

Az ülések alapvetően beszélgetésekből állnak. A beszélgetést a pszichológus kérdésekkel, összefoglalásokkal, visszajelzésekkel és – a kitűzött célokhoz illeszkedően – különböző pszichológiai módszerekkel, gyakorlatokkal is segítheti.

Az ülések sosem teljesen egyformák, a „ritmusuk” és felépítésük változhat, a hangulatuk vagy az intenzitásuk is eltérő lehet. Ez azért van, mert nem egy előre elkészített forgatókönyvön megyünk végig, hanem az az adott kliens igényeihez, haladási tempójához, befogadókészségéhez igazított, kölcsönös együttműködésben megvalósuló egyedi folyamat jön létre. Előfordulhat, hogy egy ülés után egy új szemponttal gazdagodva távozik, máskor pedig lehet, hogy inkább egy éppen aktuális nehéz kérdés alaposabb körbejárása válik fontossá.

A tanácsadás közös munka, amihez a pszichológus szakmai keretet és támogatást biztosít, Ön pedig aktívan részt vesz saját helyzetének elmélyültebb megértésében éppúgy, mint a változtatási lehetőségek keresésében. Az ülések gyakoriságát és a folyamat időtartamát is ennek megfelelően alakítjuk.

Mit jelent a pszichológiai titoktartás?

A titoktartás a pszichológusi tevékenység alapvető szakmai és etikai követelménye. A pszichológus munkájára szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik, melynek pontos kereteit jogszabályok és szakmai előírások határozzák meg. Röviden összefoglalva, ez azt jelenti, hogy a tanácsadás során elhangzottakról a pszichológus a kliens hozzájárulása nélkül nem beszél másoknak. 

A szakmai titoktartási kötelezettségnek vannak bizonyos, a jogszabályokban és szakmai szabályokban meghatározott korlátai. Ezért a közös munka megkezdése előtt a érdemes pontosan tisztázni pszichológiai titoktartásra vonatkozó kereteket – erre külön figyelmet szoktam szentelni.

A pszichológiai tanácsadás és a pszichoterápia ugyanazt jelenti?

Félek, hogy a pszichológus elítél majd, vagy rosszat fog gondolni rólam, ha elmondom a problémámat

Nagyonis érthető és természetes félelem ez.

Lehetséges, hogy valaki számára szokatlan, vagy egyenesen furcsa gondolatnak tűnik, hogy egy idegennek a magánélete vagy a nehézségei részleteiről beszéljen. Vagy talán úgy érzi, hogy valamilyen területen hibákat követett el az élete során, és ez rossz fényt fog rá vetni. De az is lehet, hogy valaki az eddigi élete során ritkán tapasztalta, hogy mások támogatóan és ítélkezésmentesen viszonyulnak az általa elmondottakhoz. Van olyan is, hogy valaki egyszerűen csak nehezen beszél önmagáról – sőt még az is lehet, hogy emiatt gyakran éri kritika a hozzá közel állóktól. 

A pszichológus nem (csak) azért nem ítélkezik, mert az elfogadó, ítélkezésmentes hozzáállás a szakmai munka fontos alapfeltétele és elvárása, hanem mert a figyelmét egészen más dolgok kötik le az üléseken.

Az Ön pszichológusa energiáját arra fogja fordítani, hogy minél teljesebben megértse, mi történik Önnel, mi zajlik Önben. Az érdekli, milyen érzések, gondolatok és körülmények állnak az Ön által felvázolt nehézségek hátterében, és – ha változtatni szeretne rajtuk – milyen lehetőségei vannak a változtatásra. 

Fontos tudni, hogy a pszichológus szakmai felkészültségének az is része, hogy az önmagukról nehezebben beszélő, a helyzetre vonatkozó aggodalmakkal vagy fenntartásokkal érkező kliensekkel is el tudjon kezdeni dolgozni. Hozzám is érkeznek kliensek hasonló aggályokkal. Jellemzően az első néhány alkalom során ezek a félelmek – az üléseken tapasztaltak hatására – fokozatosan elmúlnak. 

Szeretnék pszichológiai segítséget kérni, de nem akarok mindent elmondani magamról az üléseken. Így is jelentkezhetek?

Igen.

A pszichológiai tanácsadás megkezdéséhez nem szükséges elsőre mindent elmondania magáról ahhoz, hogy elkezdhessünk közösen gondolkodni arról, ami miatt segítséget keresett.

A bizalom kialakulása fokozatos folyamat, és teljesen rendben van, ha vannak olyan témák, amelyekről az első üléseken még nem szeretne beszélni. Ugyanakkor a pszichológiai tanácsadás együttműködésre épül. Ahhoz, hogy a pszichológus számára átláthatóvá váljon, miben  és milyen formában tud szakmailag a legjobban segíteni Önnek, és hogy valóban az Ön számára megfelelő keretben dolgozzunk, bizonyos alapvető információkat érdemes megosztani. Nem az a fő cél, hogy minden részletet feltárjunk, hanem hogy meglegyen az a kiindulópont, ahonnan biztosan az Ön lelki egyensúlyát és fejlődését elősegítő lépésekben tudunk tovább haladni.

A tanácsadás során fontos szempont, hogy Ön biztonságban érezze magát, ezért a megosztásnak is van egy természetes tempója. Lehetnek olyan kérdések, amelyekről eleinte csak röviden szeretne beszélni, vagy amelyekhez egy adott pillanatban még nem egyáltalán nem érzi késznek magát. Ezért nyugodtan kimondhatja, hogyha valamiről még nem szeretne beszélni. Fontos, hogy akkor kezdjünk el egy problémával érdemben foglalkozni, amikor Ön már bízik annyira a kettőnk közös munkájában, vagy éppen bennem, hogy ne érezze védtelennek vagy kiszolgáltatottnak magát az önfeltárás miatt. 

Az is lehetséges, hogy egy adott problémával szeretne foglalkozni, és az életének egy másik területéről nem szeretne beszélni. Ez teljesen működőképes lehet. Mindaddig, amíg a két problématerület nincs átfedésben egymással, tiszteletben tudjuk tartani az üléseken az egyéni preferenciákat.

Mit tegyek, ha nem találom a problémámat a szolgáltatások között megadott listában?

A honlapon szereplő tájékoztatás nem teljes körű – az összeállításuk során főként a legjellemzőbb problématerületekre igyekeztem fókuszálni. De számos más, egyéni élethelyzet vagy nehézség is felmerülhet, amelyekben a hozzám fordulók számíthatnak a segítségemre. 

Azt javaslom, hogy ha a honlapom alapján szimpatikusnak talál, de nincs feltüntetve olyan téma, amelyben Ön keres szakembert, akkor vegye fel velem a kapcsolatot, hogy megvitathassuk, vajon a szakmai tapasztalataim alapján az Ön helyzetében tudok-e segíteni. 

Mit jelent az, hogy „készségfejlesztés"? Miben más ez, mint a pszichológiai tanácsadás?

Az egyéni készségfejlesztés középpontjában egy konkrétan megfogalmazható készség vagy készségterület fejlesztése áll. Ilyen lehet egyebek között az asszertív kommunikáció, a határok kijelölése, a konfliktusok kezelése, de több más készség is jól fejleszthető. (Lásd alább.)

A készségfejlesztéshez nem szükséges, hogy valaki komoly nehézséggel küzdjön. Az is elég hozzá, ha valaki  egyszerűen csak jobban, rutinosabban, magabiztosabban szeretne kezelni bizonyos helyzeteket, vagy felkészülni valamilyen jövőben várható kihívásra (például munkába állás, házasságkötés, gyermek születése, stb.). 

A pszichológiai tanácsadás ezzel szemben jóval átfogóbb, tágabb spektrumú munkafolyamatot jelent: ez lehet egy élethelyzeti nehézség, elakadás vagy visszatérő probléma megértése és korrekciója. Rendszerint hosszabb időt is igényel (bár vannak rövid, néhány alkalmas konzultációs folyamatok is).

Készségfejlesztésnél gyakran az elején meg tudunk nevezni egy konkrétabb fejlesztési célt, míg a tanácsadás során lassabban bontakoznak ki a célok és irányok, amelyeken  át a kliens eljuthat a vágyott változásokhoz. 

A készségfejlesztés célorientáltabb és gyakorlatiasabb, de nem „gyorstalpaló”: hiba lenne azt várni tőle, hogy kész receptkönyvvel, mondjuk egy  fellapozható frappánsválasz-gyűjteménnyel távozunk. A valódi készségfejlesztés azt jelenti, hogy olyan szempontokat, alapelveket, kérdezési vagy gondolkodási módokat, attitűdöket sajátít el valaki, amelyek szükségtelenné teszik számára az előregyártott, „fellapozható” segédanyagok használatát.  

Összegezve tehát: vannak különbségek a kétféle munkamód között, de nem válnak el élesen egymástól. A tanácsadási folyamatnak gyakran részét képezheti egy-egy készség célzott fejlesztése is, ha az a kliens fejlődésében vagy az adott élethelyzetében valamiért aktuálissá vált. A készségfejlesztés pedig akkor tud igazán hatékony és személyre szabott lenni, ha nemcsak azt nézzük meg, hogy mit szeretne megtanulni vagy másképp csinálni, hanem azt is, hogy mi nehezíti meg számára ennek a megvalósítását.

Milyen készségeim fejlesztésére van lehetőségem?

Lássunk néhány lehetőséget: 

§     asszertív kommunikáció és önérvényesítés határhúzás, határok kijelölése, nemet mondás;

§     határhúzás, határok kijelölése, nemet mondás;

§     konfliktuskezelés;

§     érzelmek felismerése és szabályozása;

§     empátiás készség,

§     stresszel való megküzdés,

§     önbizalommal kapcsolatos viselkedésminták, kezdeményezőkészség, magabiztosabb jelenlét társas helyzetekben; 

§     döntéshozás és problémamegoldás;

§     időgazdálkodás, hatékonyabb időbeosztás, a halogatás leküzdése.

A fejleszthető készségek köre igen tág. Gyakran nem csak egy, hanem több, egymással szoros kapcsolatban álló, egymás hatékonyságát erősítő készség is terítékre kerülhet. Ha például valakinek nehéz nemet mondania, ennek hátterében nem csak az állhat, hogy „nem tudok nemet mondani”,  hanem esetleg a konfliktustól való félelem, a másoknak való megfelelés igénye vagy a saját személyes határok bizonytalanabb érzékelése is.

Egyszerre több készégem fejlesztésén is dolgozhatunk?

A rövid válasz az, hogy: igen. A különböző készségek sokszor szorosan kapcsolódnak is egymáshoz, ezért természetes, hogy egy készségfejlesztési folyamatban egynél több terület is előkerül.

Például a határhúzás, az asszertív kommunikáció és a konfliktuskezelés nehezen választható el egymástól. Ha valaki szeretné megtanulni, hogyan tud határozottabban kiállni a saját igényeiért vagy szempontjaiért, közben az is fontossá válhat, hogyan tudja ellenségességtől mentesen és jól érthetően kifejezni az igényeit, hogyan mondhat nemet, vagy hogyan kezelje az ebből kialakuló konfliktusokat.

Ugyanakkor, nem érdemes egyszerre sok különböző célt kitűzni, mert a sokfelé figyelés szétforgácsolja az energiát és drasztikusan ronthatja a hatékonyságot. Épp ezért érdemes az elején meghatározni egy vagy legfeljebb néhány prioritást, és ezek köré rendezni a folyamatot. Később aztán, ahogy haladunk, természetesen változhat az is, hogy melyik készség kerül előtérbe.

Mikor érdemes párkapcsolati tanácsadást igénybe venni?

Párkapcsolati tanácsadásra nem csak akkor érdemes jelentkezni, amikor egy kapcsolat már komoly válságban van, hanem sokkal korábban – például amikor a pár azt tapasztalja, hogy egyedül már nehéz változtatni a közöttük kialakult működésen. Rendszeres kommunikációs nehézségek vagy egymás igényeinek tartós félreértése is elegendő ok lehet a segítségkérésre.

Akkor is indokolt lehet külső szakmai támogatást igénybe venni, ha egy jelentős élethelyzeti változás előtt áll a pár. Gyermekvállalás, szülővé válás, költözés, munkahelyi változások, családi szerepek átrendeződése vagy más fontos fordulópontok egy jól működő kapcsolatot is új helyzet elé állíthatnak.

A segítségkérésnek nem előfeltétele, hogy mindketten pontosan ugyanabban lássák a problémákat. Már az is fontos kiindulópont lehet, ha azt érzik, hogy ugyanazokat a helyzeteket újra és újra hasonló módon próbálják megoldani, mégsem jutnak előre.

Az üléseken nem a hibást keressük, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy milyen típusú nehézségek álltak elő a kapcsolatban, és hogyan lennének ezek leküzdhetők. Mire lenne szükség a bizalom, az őszinte kommunikáció, egymás kölcsönös elismerése és más, pozitív kapcsolati célok erősítése érdekében? 

Párkapcsolati tanácsadásra járni nem feltétlenül azt jelzi, hogy a kapcsolattal valami súlyos baj van. Sokkal inkább azt mutatja, hogy a felek fontosnak tartják a kapcsolatukat, és szeretnének tudatosan tenni annak jobb működéséért.

Párkapcsolati problémám van, de a párom nem hajlandó pszichológushoz menni. Mit tegyek?

Ez sok pár életében előforduló helyzet. A párkapcsolati nehézséget akkor is komolyan lehet venni, ha a másik fél egyelőre nem szeretne közös tanácsadásra jönni. Ha csak az egyik fél vállalja a pszichológiai tanácsadást, akkor egyéni munkaformában lehet dolgozni. 

Ilyenkor is előkerülhetnek kapcsolati témák: lehet dolgozni azzal, hogy Ön hogyan éli meg a kapcsolatban kialakult helyzetet, milyen visszatérő mintázatokat tapasztal, mire van szüksége, és milyen lehetőségei vannak a saját reakcióinak vagy kommunikációjának megváltoztatására. Fontos különbség azonban, hogy ilyenkor inkább a saját megéléseivel és viszonyulásával tud dolgozni.

Szeretjük egymást, de kommunikációs problémáink vannak a párkapcsolatunkban. Ebben is kaphatunk segítséget?

Igen. A kommunikációs nehézségek akkor is lehetnek megterhelőek, ha a felek szeretik egymást, fontos számukra a kapcsolat, és alapvetően együtt szeretnének maradni. Sajnos a szeretet és a jó szándék önmagában nem jelent garanciát arra, hogy egy pár könnyen meg tudja oldani a közöttük felmerülő nehézségeket. 

Elég csak abba belegondolni, hogy mindkét fél eltérő háttérrel érkezik a párkapcsolatba. Nagyon ritka, hogy valakit megtanítanak arra, hogyan érdemes kifejezni a párja felé a neheztelést, vagy hogyan lehet eredményesen beszélni kényes témákról. Sokan a szüleiktől ellesett módszereket alkalmazzák, mások filmek, könyvek hatására fogalmazzák meg bizonyos módon a gondolataikat.

 Akárhogy is: lehetséges, hogy a legjobb szándékkal megfogalmazott észrevételek is súlyos kapcsolati konfliktusok forrásaivá válnak, a felek pedig nem értik, hogy miért értik folyton félre egymást. Kimondottan sokat tud segíteni a párkapcsolati tanácsadás a mindkét fél számára jól értelmezhető  „közös nyelv” kialakításában.

Egy pszichológussal való beszélgetés előre meghatározott célok mentén zajlik, amelyben a pszichológus részvétele szakmai irányelvek alapján formálódik. A válaszai, a kérdései, a szóbeli visszajelzései mind annak a célnak rendelődnek alá, hogy a klienst a lehető legteljesebb mértékben támogatni tudja abban, amiért a hozzá fordult.

Mi történik (és mi nem) az üléseken?

A párkapcsolati tanácsadás talán legfontosabb jellemzője, hogy nem hibást vagy felelőst keres, hanem a nehézségek mibenlétének és okainak pontos tisztázását, majd ennek alapján megoldást, kivezető utat. A pszichológus nem a pár egyik vagy másik tagjának a szövetségese lesz, hanem a pár mindkét tagjának szövetségese a kapcsolatuk formálásában.

Egy kívülálló harmadik személy – egy szakember – jelenléte és támogatása mellett könnyebbé válhat megfogalmazni bizonyos témákat, amelyek a hétköznapokban nem kapnak kellő figyelmet, vagy amelyekről a pár tagjai eltérően gondolkodnak. 

A tanácsadó bátorítja és egyúttal mederben is tartja a pár tagjai közötti eszmecserét, kérdései pedig segítenek több oldalról megvizsgálni egy-egy problémás helyzetet.  Javasolhat gyakorlatokat, feladatokat is, amelyek finoman áthangolhatják azt a módot, ahogyan a pár tagjai gondolkodnak a kapcsolatukról, vagy ahogyan reagálnak egymásra.

Alapvetően tehát a párkapcsolatokért ugyanúgy beszélgetéseken, esetleg gyakorlatokon és feladatokon keresztül dolgozunk, mint az egyéni kliensek érdekében, csak több résztvevővel, illetve más a témákat érintve. 

A legtöbb ülésen a pár mindkét tagja jelen van, azonban lehetnek olyan ülések, amikor csak a pár egyik vagy másik tagjával találkozunk annak érdekében, hogy egy adott nehézséget célzottan dolgozzunk fel vele.  

Ha az egész család érintett a nehézségben – családi konzultációk

Előfordul, hogy egy családban egy konkrét személy nehézsége miatt kérnek segítséget, de a helyzet valójában az egész család mindennapjaira hatással van. Egy gyermek viselkedése, a szülők közötti konfliktusok, egy jelentős családi változás vagy valamelyik családtag tartós nehézsége az egész család működésére hatással lehetnek. Ilyenkor érdemes a családtagok közötti kapcsolatokat és kölcsönhatásokat is megvizsgálni.

A családi konzultáció során arra összpontosítunk, hogyan működik a család az adott helyzetben. Hogyan kommunikálnak egymással? Milyen szerepek és elvárások alakultak ki? Hol akadnak el az együttműködésben? Milyen hatással van egyik családtag viselkedése a többiekre, és hogyan erősítik vagy enyhítik egymás reakciói a nehéz helyzetet? A családi konzultáció nem bűnbakkeresés és nem annak eldöntésére irányul, hogy ki a felelős a kialakult helyzetért.

Nem feltétlenül vesz részt mindig minden családtag az üléseken, de arra ügyelünk, hogy minden érintett élményei és tapasztalatai hangsúlyt kapjanak. Ha gyermek is érintett, az ő életkorának és sajátos szükségleteinek megfelelő módon alakítjuk a konzultáció kereteit.

A családi konzultáció nem családterápia. Van, hogy egy helyzet más típusú vagy speciálisabb szakmai ellátást igényel igényel – például valamely családtag tartós szerhasználata, vagy családi erőszak esetében. Az erre vonatkozó meglátásaimat mindenkor visszajelzem a családnak. 

Mire jó a mediáció?

A mediáció abban segíthet, hogy egy elakadt vagy kiéleződött konfliktusban a felek ismét képessé váljanak egymással érdemben kommunikálni, és közösen találjanak érdemi lehetőségeket a helyzet rendezésére.

A mediáció magánszemélyek és szervezetek számára egyaránt alkalmazható. Segítséget jelenthet például családi vagy kapcsolati konfliktusok, illetve munkahelyi, munkatársi, vezető–munkatárs vagy szervezeti együttműködési nehézségek esetén. 

Pszichológusi hátteremnek köszönhetően különös figyelmet tudok fordítani arra is, hogy a konfliktusokban megjelenő érzelmek, kommunikációs mintázatok és egymásra adott reakciók hogyan befolyásolják a felek közötti párbeszédet. Ennek jelentősége lehet abban, hogy a felek ne csak az elhangzó álláspontokat hallják meg, hanem jobban értsék azt is, mi húzódik azok mögött – milyen félreértések, vagy ki nem mondott, megfogalmazni nem tudott szükségletek, félelmek.

A mediációnak nem az (és nem is lehet az) a célja, hogy a felek bármelyike vagy akár mindegyikük feladja a számára fontos szempontokat. Éppen ellenkezőleg: azon dolgozunk, hogy legyen lehetőségük ezeket világosan tisztázni, és ahol van rá ésszerű lehetőség, megtalálni a mindkettőjük számára elfogadható közös pontokat egy kölcsönösen vállalható megegyezéshez.

Mikor érdemes mediátor segítségét igénybe venni?

A mediációt akkor érdemes megfontolni, amikor egy konfliktusban érintett felek már nehezen tudnak egymással érdemben kommunikálni, mégis fontos számukra, vagy érdekükben áll, hogy valamilyen rendezett megoldás szülessen.

Ahhoz, hogy mediációt vehessünk igénybe, nem szükséges megvárni, amíg egy konfliktus teljesen elmérgesedik. Alapelv, hogy minél korábbi szakaszban érdemes lépni – vagyis még jóval az eszkalálódó indulatok kifejlődése előtt –, mert ilyenkor még viszonylag nagy a sikeres megegyezés esélye. Minél tovább várunk azonban, annál nagyobb esélyt teremtünk annak, hogy a felekben annyi megbántottság, indulat, reménytelenség-érzés gyülemlik fel,  hogy már alig-alig vagy egyáltalán nem marad esély a konfliktus megegyezés útján történő rendezésére. 

Persze a jogi úton való rendezés még ilyenkor is rendelkezésre álló lehetőség marad, de az esetek nagy részében ez megelőzhető, ha időben történik a segítségkérés. Sőt, egy jókor indítványozott mediáció akár magát a kapcsolat megmentését vagy rendezését is elősegítheti azon túl, hogy a felek megegyezésre juthatnak a vitás kérdésekben.

Különösen hasznos lehet a mediáció olyan helyzetekben, amikor a feleknek a konfliktus ellenére a jövőben is együtt kell működniük vagy valamilyen kapcsolatot fenn kell tartaniuk. Mondjuk például egy családi helyzet, a közös gyermekekkel kapcsolatos együttműködés, vagy egy olyan munkahelyi konfliktus, ahol azt érintetteknek a későbbiekben is egy szervezetben kell dolgozniuk.

Cégek és intézmények esetében a korai beavatkozás különösen értékes lehet: egy elhúzódó munkatársi vagy vezető–munkatárs konfliktus nemcsak az érintettek kapcsolatára, hanem az egész csapat működésére hatással lehet.

A mediáció ugyanakkor együttműködést feltételez. Nem szükséges, hogy a felek teljesen egyetértsenek vagy hogy „kibéküljenek”, de fontos, hogy legalább minimális nyitottság legyen bennük arra, hogy meghallgassák egymást, és kitartóan keressenek egy olyan megoldást, amelyet mindketten vállalni tudnak.

Hogyan épül fel, milyen fő lépésekből áll a mediáció folyamata?

A mediáció strukturált folyamat, amelynek pontos menete az adott konfliktustól és a résztvevők helyzetétől függ. A közös munka első lépése annak tisztázása, hogy a mediáció megfelelő és vállalható keretet jelent-e a konfliktus rendezésére. 

A következő lépésben a résztvevők megismerik a folyamat szabályait, a mediátor szerepét és az együttműködés kereteit. Mindvégig fontos alapelv, hogy a mediátor nem dönt a felek helyett: a helyzet rendezéséhez számításba vehető megoldásokról maguk a résztvevők döntenek.

A következő lépésben a résztvevők megismerik a folyamat szabályait, a mediátor szerepét és az együttműködés kereteit. Mindvégig fontos alapelv, hogy a mediátor nem dönt a felek helyett: a helyzet rendezéséhez számításba vehető megoldásokról maguk a résztvevők döntenek.

Ezután mindkét félnek lehetősége van arra, hogy megszakítás nélkül bemutassa saját nézőpontját: mit lát problémának, mi fontos számára, és milyen változást szeretne. A mediátor ebben a szakaszban elsősorban egymás meghallgatását segíti és rendszerezi a felmerülő kérdéseket. Gyakran itt válik egyértelművé, hogy a látszólag kibékíthetetlen álláspontok mögött vannak-e olyan közös vagy összeegyeztethető szempontok, amelyekre építeni lehet. 

Ezt követi az alternatívák keresése és mérlegelése, a felek közösen keresik a lehetséges megoldásokat. Ezeket mérlegelik, pontosítják, és megvizsgálják, hogy a gyakorlatban mennyire megvalósíthatók és vállalhatók. A cél olyan lehetőségek megtalálása, amelyek a konfliktusban érintett valamennyi fél el tud fogadni. 

Ha sikerül megállapodásra jutni, a megállapodás konkrét pontjai írásban is rögzíthetők. 

Fontos tisztában lenni vele, hogy nem minden mediáció végződik teljes körű megállapodással. Akkor is hozhat azonban előrelépést a folyamat, ha a felek nem jutnak ugyan minden kérdésben közös nevezőre, de tisztábban látják egymás szempontjait és a további lehetőségeiket, vagy ha nem is minden kérdésben, de mondjuk a vitás pontok némelyikében megállapodásra jutottak.

A mediáció időtartama és az ülések száma mindig az adott helyzettől függ.

Mi a mediátor feladata?

A mediátor pártatlan harmadik félként segíti a konfliktusban érintett felek közötti párbeszédet, és strukturálja a konfliktusrendezés folyamatát.

Nem bíró, nem dönt arról, kinek van igaza, és nem egyik fél képviselője a másikkal szemben. Nem ad kész megoldást, és nem kényszeríti a résztvevőket olyan megállapodásra, amelyet nem tudnak vállalni. A döntések a felek kezében maradnak.

A mediátor segíti a résztvevőket a saját szempontjaik megfogalmazásában, egymás meghallgatásában és a konfliktus valódi kérdéseinek feltárásában. Kérdésekkel, összegzésekkel és a beszélgetés megfelelő strukturálásával támogatja, hogy az álláspontok mögött meghúzódó valódi érdekek és szükségletek láthatóvá váljanak, mert ezek figyelembevételével kielégítőbb megegyezés születhet.

Pszichológusi végzettségem olyan szemléletet is hozzáad ehhez a munkához, amelyben fontos szerepet kap az érzelmek, a kommunikáció és az egymásra ható kapcsolati mintázatok megértése. Egy konfliktusban ugyanis sokszor nem az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a felek mást szeretnének, mint inkább az, ahogyan egymásra reagálnak. Ennek felismerése és tapintatos menedzselése segíthet abban, hogy a párbeszéd fokozatosan elmozduljon a kölcsönös álláspontok ismétlésétől a megoldáskeresés felé.

A mediátor ugyanakkor nem veszi át a felek döntési felelősségét. A folyamatért és annak szakmai kereteiért én felelek, a megállapodás tartalmát azonban maguk a résztvevők alakítják ki.

Van, hogy egy konfliktus megoldásában nem tud segíteni a mediátor?

Igen. 

A mediáció sokféle konfliktusban jelenthet segítséget, de nem minden helyzetben ez a megfelelő eszköz. Ennek felismerése ugyanúgy része a mediátor szakmai felelősségének, mint maga a konfliktusrendezési folyamat. Ha a helyzet olyan pszichológiai vagy más szakmai nehézséget jelez, amely túlmutat a mediáció keretein, fontos ezt időben felismerni.

A mediációhoz szükség van arra, hogy a résztvevők önkéntesen vegyenek részt a folyamatban, és legalább valamilyen mértékben képesek legyenek saját szempontjaik megfogalmazására és a másik fél meghallgatására. Nem kell egyetérteniük, és nem szükséges, hogy eleve jó kapcsolatban legyenek egymással, de képeseknek kell lenniük az önálló döntéshozásra és az alapvető együttműködésre. 

Más megítélés alá esnek azok a helyzetek, amelyekben súlyos erőfölény, kényszerítés, fenyegetés vagy bántalmazás van jelen, és emiatt a felek szabad és biztonságos részvétele nem biztosítható. Ilyenkor nem a mediáció megfelelő keret, hanem más szakmai vagy jogi segítség lehet indokolt.

Mi történik a tréningeken?

Egy tréningen ne számítsunk hosszú előadásokra, ahol hátradőlve hallgatjuk egy jól képzett előadótól, mit kellene másképp csinálnunk, és hogyan. A tréningeken maguk a résztvevők gondolkodnak, kipróbálnak, gyakorolnak, kérdeznek, rácsodálkoznak, néha pedig rádöbbennek valami fontosra. Pszichológusként az is fontosnak tartom, hogy a tréningeken átadott ismeretek mögött megbízható pszichológiai tudás álljon, de ez a tudás ne tankönyvi formában jelenjen meg.

A téningeken a komolyság mellett a jókedvnek is van helye. Tanulni lehet úgy is, hogy közben gondolkodunk, nevetünk, meglepődünk – és időnként rájövünk, hogy egy-egy helyzet egészen másképp is működhet, mint ahogy eddig gondoltuk. A magam részéről törekedni is szoktam a derűs, könnyed, de elmélyült munkára inspiráló légkörre. 

A tréningek és workshopok többféle munkaformát ötvöznek. A rövidebb elméleti részeket közös gondolkodás, gyakorlati feladatok, páros vagy kiscsoportos munka, helyzetgyakorlatok és megbeszélések egészíthetik ki. A pontos felépítést mindig a témához, a résztvevők céljaihoz és a rendelkezésre álló időhöz igazítjuk.

A témától és a csoport igényeitől függően a tréning része lehet rövid elméleti bevezetés, közös gondolkodás, páros vagy kiscsoportos gyakorlat, szerepgyakorlat, helyzetek elemzése és saját tapasztalatok feldolgozása. 

 A részvétel nem igényli, hogy a résztvevők magánjellegű problémákat osszanak meg a társaikkal. Van, hogy az ilyen jellegű megosztások előmozdítják a közös munkát (például önismereti tréningen), de általában tökéletesen elég, ha a résztvevők a gyakorlatokkal és feladatokkal kapcsolatban osztják meg egymással a tapasztalataikat és észrevételeiket.

Kik vehetnek részt a tréningeken?

Röviden: azok, akiknek a téma érdekes, hasznos vagy éppen aktuális. 

Vannak olyan tréningek, amelyekre magánszemélyek egyénileg is jelentkezhetnek, és vannak olyan programok, amelyeket egy-egy cég, intézmény vagy szakmai közösség számára alakítunk ki. 

A csoportok létszáma optimális esetben 8-12 fő közé esik, erre törekszünk a tréningek szervezésénél. Fontos az is, hogy a résztvevők elejétől a végéig jelen tudjanak lenni, több napos tréningek esetén pedig hogy minden tréningnapon részt tudjanak venni. 

A tréningeken való részvételhez nincs szükség speciális előképzettségre, kiváló beszédkészségre vagy mondjuk előzetes pszichológiai tudásra. Az igazán fontos szempont az, hogy a téma kapcsolódjon a résztvevő saját életéhez, munkájához vagy szakmai céljaihoz, és hogy legyen benne kíváncsiság saját aktitásra épülő tanulásra és gyakorlásra.

Ha egy adott program részvételéhez speciális előfeltétel, életkori vagy szakmai feltétel kapcsolódik, azt az adott tréning leírásában mindig jelezzük. 

Érdemes szem előtt tartani, hogy a tréningek (ön)fejlesztő célzatú szakmai programok; nem helyettesítik az egyéni pszichológiai tanácsadást vagy más pszichológiai ellátást. 

Magánszemély vagyok, jelentkezhetek egyénileg is tréningre?

Igen. A tréningek nem csak cégek és intézmények számára készülhetnek: ha egy meghirdetett program témája megszólítja, magánszemélyként is jelentkezhet.

Egy nyitott tréningre érkezhetnek különböző élethelyzetben és különböző háttérrel rendelkező résztvevők. Sőt, egy vegyes összetételű csoportnak külön értéke is lehet. Más tapasztalatokkal érkezik a csoportba egy kisgyermekes szülő, egy pályakezdő vagy egy vezető, és ezekből a különböző nézőpontokból különösen érdekes felismerések születhetnek.

Tréningek, workshopok intézményeknek, cégeknek

Nincs két teljesen egyforma intézmény, szervezet, sem két egyforma  munkahelyi kollektíva – ezért nincs két teljesen egyforma tréning sem. Ezért aztán cégek és intézmények számára tervezett a tréningeket és workshopokat eleve az adott szervezet helyzetéhez, céljaihoz és a résztvevők igényeihez igazítva érdemes kialakítani. Egy workshop fókuszálhat egyetlen konkrét kérdésre, míg egy hosszabb tréningfolyamat több készség fejlesztését is lehetővé teheti.

A klasszikus témák mellett (például a hatékonyabb kommunikáció, az együttműködés, a konfliktuskezelés, az asszertív kommunikáció, a visszajelzés adása és fogadása, a vezetői készségek vagy a csapatműködés fejlesztése) sor kerülhet speciális, egy adott munkahely sajátságaihoz igazított tréningekre (stresszkezelés, kiégésprevenció, empátiás készség fejlesztése, reklamációkezelés, stb.). A pontos tartalom mindig az adott szervezethez és csoporthoz igazodik.

Pszichológusként nemcsak egy-egy technikát vagy kommunikációs eszközt szeretnék átadni. Fontosnak tartom azt is, hogy az is érthetővé váljon, mi történik az emberek között egy-egy helyzetben: miért nehéz például visszajelzést adni vagy fogadni, mitől alakulhat ki egy konfliktus és hogyan előzhető meg, vagy hogy hogyan hatnak a csoportfolyamatok az együttműködésre.

Miért nincsenek a kínálatban tréningek online formában?

Az online munkaforma számos előnyt tud felmutatni: megspórolható az utazási idő, nem okoz plusz fejtörést a megfelelő tréninghelyszín megtalálása, és az esetek egy részében költségkímélőbb is, mint a személyes jelenlétet igénylő programok. 

Mégis, tréningekhez jelenleg a személyes formát részesítem előnyben.

Ennek egyszerű oka van: a tréning számomra nem csak tudásátadás. Legalább ennyire fontos az, ami a résztvevők között történik. Egy közös gyakorlat, egy váratlan felismerés, egy jól sikerült szerepjáték vagy akár egy rövid beszélgetés két feladat között, mind-mind a tanulási folyamat fontos részei.

Pszichológusként különösen fontosnak tartom a csoportfolyamatok és az egymás közötti kommunikáció megfigyelését is. Egy-egy reakció, gesztus vagy spontán interakció sokszor éppen olyan információt hordoz, amely segíti a közös gondolkodást és a gyakorlati tanulást.

Ez nem jelenti azt, hogy az online tréningeknek ne lenne helyük a fejlesztő célzatú képzések palettáján. Vannak témák és helyzetek, amelyekhez kifejezetten jól illeszkedhet az online forma. A jelenlegi tréningek esetében azonban tudatosan a személyes találkozást választom, mert így érzem biztosíthatónak azt a fajta közös munkát, amelyet szakmailag fontosnak tartok.

Ha egy szervezet számára egy adott témában online megoldás lenne a megfelelő, érdemes róla külön egyeztetni.