Tréningek, készségfejlesztő
foglalkozások és workshopok

Sok olyan helyzet van az életünkben, amelyben utólag talán már pontosan látjuk, hogyan kellett volna reagálnunk, mit kellett volna mondanunk, vagy milyen döntést lett volna érdemes meghoznunk – magában a helyzetben azonban valami egészen mást mondtunk vagy csináltunk. De miért?  Nos - az önismereti munka egyik legfontosabb kérdése éppen annak megértése lehet, hogy mi történik bennünk ilyenkor, és miért éppen azt tesszük, amit teszünk.

Egy önismereti csoportban erre főként, de nem kizárólag a saját élményeinken keresztül nyílik lehetőség. A csoport többi tagjának reakciói, kérdései és visszajelzései sokszor olyan szempontokra is rámutatnak, amelyekre magunktól nem is gondolnánk. 

Az önismereti tréningek nem terápiás célt szolgálnak, hanem a mélyebb ön- és társas megértés irányába való elmozdulást hivatottak elősegíteni játékos formában, változatos és strukturált feladatok, gyakorlatok révén. Egy önismereti tréningen könnyen megélhetünk olyasmit, amitől mélyebbnek és átfogóbbnak érezzük az önmagunkról, valamint a más emberekről való tudásunkat, és jobban megérjük a cselekvések és döntések mögött meghúzódó miérteket.

A csoportos önismereti munka nem ismeretek egyszerű átadását jelenti (mint például egy előadás a személyiség működéséről). A hangsúly ilyenkor a saját tapasztalatokon, a közös gondolkodáson és az önmagunkra való reflektáláson van. A workshopok általában rövidebbek, és egy-egy konkrétabb témára, kérdésre vagy készségre fókuszálnak, míg egy hosszabb önismereti tréningcsoportban több idő és lehetőség jut a személyes működés mélyebb megfigyelésére és az átfogóbb, összetettebb önfejlesztésre.

Fontos azonban tisztázni, hogy az önismeretünk fejlesztése nem jelent egyet azzal, hogy mindenképpen meg kell változtatnunk valamit magunkban. Az önismereti munka sokkal inkább annak mélyebb megértését szolgálja, hogy milyen mintázatok szerint működünk, mi befolyásolja a döntéseinket és kapcsolatainkat, és melyeken szeretnénk – és tudunk – változtatni. 

A kommunikáció mindennapi kapcsolataink egyik legfontosabb eszköze. Mindannyian kommunikálunk – mégsem feltétlenül kommunikálunk jól minden helyzetben. Sőt előfordulhat, hogy éppen olyankor használjuk a legkevésbé hatékonyan a kommunikációs eszközeinket, amikor a leginkább számítana, hogy hogyan tudunk megszólalni. Vagy éppen, ötletünk sincs, hogy egy-egy helyzetben mit és hogyan kellene kifejeznünk a siker érdekében. 

A kommunikációs tréningek arra teremtenek lehetőséget, hogy a résztvevők felismerjék saját kommunikációs szokásaikat, és lehetőségük legyen olyan új eszközök kipróbálására, amelyek bizonyos helyzetekben hatékonyabban működhetnek. Ide tartozhat többek között az aktív figyelem, a megfelelő kérdezés, a visszajelzés adása és fogadása, a félreértések tisztázása, valamint saját érzéseink és szükségleteink érthető megfogalmazása.

A tréning során a hangsúly a gyakorláson van. Egy kommunikációs helyzetet sokszor egészen másképp látunk, amikor kívülről figyeljük, mint amikor mi magunk vagyunk benne. A helyzetek közös elemzése és újra kipróbálása ezért olyan felismerésekhez vezethet, amelyek pusztán elméleti ismeretek átadásával nem feltétlenül születnének meg.

A kommunikáció fejlesztése nem azt jelenti, hogy megtanulunk minden körülmények között „jól beszélni”. Inkább azt, hogy tudatosabban tudjuk megválasztani, mikor mit szeretnénk közölni, hogyan érdemes azt megfogalmazni, és mikor van szükségünk arra, hogy ne csak beszéljünk, hanem valóban meghallgassuk a másikat is.

A konfliktusok a mindennapjaink részét képezik. Különböző emberek számára mást és mást jelenthet konfliktusba kerülni. Van, hogy nem is maga a nézeteltérés okozza a legnagyobb problémát, hanem az, ahogyan reagálunk rá. Előfordulhat, hogy inkább hallgatunk, csak hogy ne legyen vita (és épp a hallgatásunk mérgezi meg lassan a kapcsolatot), máskor viszont olyan indulattal próbáljuk érvényesíteni az álláspontunkat, ami miatt már maga a kommunikáció válik a konfliktus részévé. Az is lehet, hogy ugyanazokat a megoldásokat próbáljuk újra és újra, annak ellenére, hogy már korábban sem vezettek eredményre.

A konfliktuskezelési tréning során ezeknek a működésmódoknak a felismerésére és tudatosítására nyílik lehetőség. A résztvevők megvizsgálhatják, hogyan reagálnak különböző konfliktushelyzetekben, milyen megoldási módozatokat, stratégiákat használnak, és ezeknek milyen következményei vannak saját magukra, illetve a másikkal való kapcsolatukra nézve.

Ha pedig valaki nem elégedett azzal, ahogyan eddig kezelte a konfliktusait, akkor új megoldásokat tanulhat meg és próbálhat ki, újfajta eszköztárat alakíthat ki magának.

A tréning gyakorlati jellegű: a résztvevők konkrét – játékosabb vagy épp komolyabb – feladatokon keresztül próbálhatnak ki különböző konfliktuskezelési megoldásokat, és közösen elemezhetik ezek lehetséges következményeit. A konfliktuskezelésben való jártasság nem azt fogja eredményezni, hogy nem kerülünk konfliktusba másokkal, és többé nem lesznek emiatt kellemetlen pillanataink. De a résztvevők képessé válnak a kialakuló nézeteltéréseket tudatosabban, kevésbé automatikusan és konstruktívabb módon kezelni.

Nem mondunk ki valamit, amit szeretnénk. Nem kérünk segítséget, amikor szükségünk lenne rá, vagy éppen nem mondunk nemet egy újabb kérésre. Inkább vállalunk valamit, amire valójában nincs kapacitásunk, csak hogy ne okozzunk kellemetlenséget a másiknak, vagy hogy ne vívjuk ki a rosszallását. Az is lehet, hogy csak akkor tudjuk érvényesíteni az érdekeinket, amikor már annyira felgyülemlett bennünk a feszültség, hogy indulatossá váltunk miatta.

Ezek a helyzetek sokak számára ismerősek lehetnek. Az asszertivitás épp abban segít, hogy a saját álláspontunkat akkor is képesek legyünk vállalni, ha az nehéz, vagy ha tudjuk, hogy a másik fél esetleg nem fog egyetérteni velünk. 

A tréning során ezért olyan hétköznapi, de sokak számára nehézséget jelentő helyzetekkel is van mód foglalkozni, mint a nemet mondás, a segítségkérés, a kritika vagy visszajelzés megfogalmazása, egy számunkra kellemetlen viselkedés jelzése, illetve saját véleményünk vállalása. 

A konkrét helyzetek gyakorlása azért is fontos, mert elég gyakran nem az a valódi probléma, hogy ne tudnánk, mit kellene mondanunk (legalábbis elméletben), hanem az, hogy éles helyzetben nehéz megtennünk. 

Az asszertív kommunikáció azt takarja, hogy úgy képviseljük a saját szempontjainkat, érdekeinket, érzéseinket és szükségleteinket, hogy közben a másik ember szempontjait és igényeit, az ő személyes határait is figyelembe vesszük. Nem jelent biztosítékot arra, hogy mindig elérjük, amit szeretnénk. Azt azonban lehetővé teheti, hogy akkor is képviselni tudjuk a szükségleteinket, érdekeinket vagy elképzeléseinket, amikor ez számunkra valamiért nehéz.