A családi konfliktusok különösen sok keserűséggel tudnak járni.

A családtagok és rokonok jól ismerik egymást. Sokat tudnak egymásról, érzelmi szálakkal kötődnek egymáshoz. Mégsem feltétlenül tudnak szót érteni egymással. Adódnak súrlódások, összezördülések, amelyek után legtöbbször könnyen helyreáll a család működése. És adódhatnak olyanok is, amelyek után valahogy hosszú időre elromlanak a dolgok. Sokszor észrevétlenül, morzsánként rakódnak egymásra apró kis sérelmek és haragok, amelyek végül falat emelnek a családtagok vagy rokonok közé.

Gyakori felállás, hogy kirobban egy konfliktus egy viszonylag egyszerűbb kérdésben (mondjuk gyermeknevelés, idős szülőről való gondoskodás, örökösödés, közös tulajdonú vagyontárgy karbantartása, feladatok elosztása), de az indulatok valahogy sokkal intenzívebbek, mint amit az adott kérdés érdemel. A megoldási próbálkozások kudarcot  vallanak, sőt csak egyre elkeserítőbb lesz a helyzet.

Egy mediátor bevonása ilyenkor egészen más mederbe terelheti a konfliktust. Súlyosabb esetekben, vagy sok szereplőt érintő konfliktusok rendezésében páros mediáció lehet indokolt (két mediátorral).

De miért is oldódnának meg a dolgok egy mediátor jelenlététől, ha az érintettek maguktól nem tudtak egyezségre jutni?

A mediátor szerepe

A mediátor mindenképpen olyan személy kell, hogy legyen, aki egyik fél iránt sincs elköteleződve. Legjobb, ha családon kívüli, esetleg teljesen idegen személy, akiben nincs előzetes elfogultság a konfliktusban részt vevő felek egyike iránt sem. (Súlyosabb esetekben, vagy sok szereplőt érintő konfliktusok rendezésében páros mediáció lehet indokolt, két mediátor közreműködésével).

Mivel nem ismeri a konfliktust, és nem is érintett benne, a mediátornak először is meg kell ismernie a helyzetet és a körülményeket, valamint az érintettek álláspontját.

Sokszor már ez a lépés is új gondolatmeneteket indít el az érintettekben, és a mediátorral való előzetes beszélgetés néha más megvilágításba helyezi a történteket.

Úton a megegyezés felé

Félelmetes és feszült pillanat lehet, amikor minden érintett leül egy közös asztalhoz. Van, hogy a felek nem is képesek rá – például egy nehéz válás esetén –, ilyenkor a mediátor végezheti úgy is a közvetítő tevékenységet, hogy hol az egyik, hol a másik féllel egyeztet, amíg csak meg nem tudnak állapodni valamilyen, mindkét fél számára elfogadható megoldáscsomagban. A legjobb mégis az, ha az érintettek le tudnak ülni és közvetlenül egyeztetnek egymással a mediátor facilitáló és kereteket biztosító közreműködése mellett.

Mit jelent a keretek biztosítása a gyakorlatban?

Mi is jelent a keretezés? A mediációnak megvannak a maga szabályai – például hogy félbeszakítás nélkül végig kell hallgatni egymást; nem szabad szidalmazni, leminősíteni a másik felet, stb.; a mediátor pedig ügyel rá, hogy a felek az előre lefektetett szabályok szerint vegyenek részt az egyeztetésben. Ha valamelyik fél áthágja őket, akkor közbelép, nem engedi eszkalálódni az indulatokat. Végső soron tehát a mediátor arra is vigyáz, hogy minden érintett biztonságban érezhesse magát.

Természetesen a mediátor nem pusztán moderátorként van jelen. Segít abban, hogy a felek jobban ki tudják fejezni, mi okoz nekik nehézséget, és jobban megértsék egymást. Pártatlan marad, nem foglal állást, de például a kérdéseivel hozzásegíti a konfliktusban érintett feleket, hogy napvilágra kerüljenek az álláspontjaik mögött megbújó mélyebb okok – szükségletek, félelmek –, melyek segítségével a születendő megoldás a valós emberi igényekre tud reagálni.

–     Én ezt és ezt akarom.

–     Értem. Miért olyan fontos ez Önnek?”

–     Mert ez így igazságos.

–     Magyarázza el, mit jelent ebben az esetben az igazságosság? Milyen formában igazságos ez?

–     Mert a gyerekeknek is ez a jó.

–     Tehát a gyerekek… Kérem, fejtse ki részletesebben, pontosan hogyan szolgálná ez a gyerekek javát?

Nézzük csak, milyen gyorsan eljutottunk az „én akarom” kezdőállapottól addig a pontig, hogy arról beszéljünk, mire van szükségük a gyerekeknek, mi is  szolgálja a javukat! Persze ez még messze van a megoldástól, de valami mégis történt: érthetőbbé váltak a háttérben munkálkodó érzelmi szálak. A mediátor kérdései és intervenciói arra teremtenek alkalmat, hogy az egymásnak feszülő akarások mögött láthatóvá váljanak a mögöttes okok és igények. Azokra pedig már lehet érdemben is reagálni és tekintetbe lehet venni őket a kidolgozandó megoldásban.

A konfliktus felbontása kezelhető részekre

A mediáció tulajdonképpen rendezhető kérdésekre bontja a konfliktust. Kisebb, kezelhetőbb részelemekre, amelyekről könnyebben lehet egyezkedni. Nem biztos, hogy teljes, átfogó vagy mindenre kiterjedő megoldás születik, de sokszor már az is előrelépés, ha legalább néhány területen működőképesebbé válik egy régóta fennálló patthelyzet. A nehéz érzések sem feltétlenül foszlanak semmivé a mediáció eredményeképpen, de azért általában legalábbis enyhülnek.

Persze a mediáció néha nem hoz megegyezést – van, hogy a helyzet már annyira elmérgesedett, hogy az érintettek nem tudják vagy nem akarják összehangolni az elképzeléseiket. De minden olyan helyzetben, ahol a konfliktusban részt vevő feleknek együtt kell működniük a jövőben, érdemes megpróbálni, mielőtt jogi útra terelődnének a dolgok.